Elhunyt Callmeyer Ferenc
Építészet > Telki,Biatorbágy
2020-10-05
Életének 93. évében, 2020. október 3-án elhunyt Callmeyer Ferenc Prima- és Ybl Miklós-díjas építész, a Magyar Építőművészek Szövetségének alapító tagja, a Magyar Építész Kamara első elnöke, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja, a magyar modern építészet meghatározó épületeinek alkotója. Halálával a háború utáni nagy generáció egyik utolsó tagja távozott el.
Callmeyer Ferenc Miskolcon született 1928. április 3-án. Családneve felmenői dán származását őrzi, de rokonai között németek, felvidéki szlovákok és magyarok is találhatóak. Gyerekként szembesült az erőszak értelmetlenségével: élete végéig őrizte tanúként annak emlékét, hogy kilencven pozsonyligetfalui leventetársa tömeggyilkosság áldozata lett.
1947-1951 között végezte el a Műegyetem építészmérnöki képzését. 1953-1955 között elvégezte a Mesteriskola első ciklusát. 1951-től meghívott előadóként, gyakorlatvezetőként dolgozott a Műegyetem Építészmérnöki Karán, majd kétéves angliai tartózkodása után az idegen nyelvű képzésbe kapcsolódott be. Több évtizedig meghatározó oktató, innen ered a szakmában közkeletű beceneve, a CöFö Tanár Úr.
1956-ban, 28 évesen Ybl-díjat kapott „a mezőgazdasági víztoronytípus készítéséért, a Kőbányai Gyógyszergyár Irodaépület tervezéséért." A szélmalom alapformájából kiindulva tervezett víztornya a korszak ikonikus mezőgazdasági épülete lett, megvalósult példája ma is áll Püspökladányban.
Az 1956-os forradalom meghatározó élményévé vált: a Kossuth téri sortüzet a helyszínen, a Mezőgazdasági Minisztérium árkádjai alatt elbújva élte túl. A rendszerváltást követően maga állított emlékművet a sortűznek a helyszínen: az árkádok vakolatába illesztett, ötcentiméteres bronzgolyók az egykori sortűz ütötte sebeket jelzik, beszédes gesztussal. Ugyancsak fontos, a korszakhoz kötődő munkája, hogy az 1956-os pusztítások után ő állíthatta helyre a megsérült Rókus-kápolnát Budapesten.
Emblematikusnak számító épületeket alkotott az átfogó Balaton-fejlesztés keretében: a badacsonyi Poharazó, illetve a Tátika étterem, a tihanyi Rege presszó és a magtárból kialakított Németh László Művelődési Ház a magyar modernizmus fontos alkotásai, amelyekre élete végéig büszke volt.
A rossz épületet könnyű leírni és megfogalmazni. A jó épületet nagyon nehéz. Odaállok, szeretem – és nem fogom tudni elmesélni, hogy miért.
Az 1996-ban újra megalapított Magyar Építész Kamara első elnökeként meghatározó pozíciót kapott a szakma újraszervezésében. Elnöki pozíciójáról a Nemzeti Színház építészeti tervpályázata körül kialakult szakmai-etikai körülmények miatt köszönt le.
Három alkalommal, 1978-ban, 1980-ban és 1989-ben is elnyerte az Építészeti Nívódíjat, majd a Prima-díjat. 1993-ban „több évtizedes kiemelkedő, szerteágazó építészeti munkásságáért" megkapta második Ybl Miklós-díját. 2008-ban Prima-díjat vehetett át. 2014-ben az MMA Építőművészeti Tagozat díját kapta. 2015-ben Jean Monnet-emlékéremmel ismerték el a közép-európai nemzetek közötti megbékéléséért tett tevékenységét. 2019-ben ő kapta meg elsőként a Biatorbágy Városépítészetéért Díjat. Még fiatal építészként kapott tervezési feladatot, hogy készítse el a biatorbágyi Szily-Fáy-kastély bontási terveit. Az épület felmérése után a bontási tervek helyett az épület átalakítási és felújítási tervét készítette el és meggyőzte feletteseit, hogy az épület megmenthető és tovább használható. Ennek köszönhető, hogy a kastély épülete még ma is áll és iskolaként funkcionál.
Nyugdíjas éveit Telkiben, az általa tervezett családi házban töltötte családja körében. Tovább dolgozott visszaemlékezésein, szakmai cikkein és építészeti munkássága rendezésén, amelynek digitális másolatát a Lechner Tudásközpontban helyezte el. Alkalomadtán szívesen mesélt életéről, munkásságáról, élményeiről. Halálával a korszak egyik utolsó aktív, tevékeny tanúját, egyben a 20. századi magyar építészet meghatározó, nemzetközileg is számottevő alkotóját, generációk mesterét vesztettük el.
foorás/fotó: epiteszfórum.hu
A teljes cikk IDE KATTINTVA olvasható
