Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Mintákba szövülten

Ki-kicsoda > Telki

2008-10-07


A napokban jelenik meg Molnár Krisztina Rita költő második, Különlét című verses kötete. Az ELTE Bölcsészet-tudományi Karán magyar, könyvtár és múzeumpedagógia szakot végzett háromgyerekes édesanya hét éve él Telkiben, ahol 2004 óta szervezi és vezeti a Kodolányi Kulturális Egyesületet (Kokukk).

A Zsámbéki Premontrei Keresztelő Szent János Gimnáziumban tanít. Versei folyóiratokban (HOLMI, Élet és Irodalom, Napút, Mozgó Világ, Jelenkor, Magyar Napló) és antológiákban jelentek meg. Első verseskötete Közelkép címmel 1998-ban a Littera Nova kiadónál, Bella István szerkesztésében, Lator László ajánlásával jelent meg. Molnár Krisztina Rita a legjobbak között szerepelt lapunk amatőröknek kiírt irodalmi pályázatán, egyetlen novelláját (Rózsafüzér) pedig kiemelt dicséretben részesítette a PoLísz című folyóirat a Nyugat centenáriumi novellapályázatán.

-   Életében összefonódik a pedagógia és az irodalom. Költő és tanár egyszerre. Hogyan, s mikor választotta a tanári hivatást?
-   Már elsős koromban, amikor az volt a lecke, hogy írjuk le azt a foglalkozást, ami lenni szeretnénk, ha nagyok leszünk, ezt írtam: tanár. Ebben nyilván segített, hogy édesanyám is pedagógus volt. Később szerettem volna lenni  botanikus, magánynyomozó és tengerész is, és persze költő vagy író, az is mindig. Amióta csak olvasok.

-   Mit jelentett Önnek a család, amelybe beleszületett, s kik voltak későbbi tanárai, akik írói pályáját egyengették?
-   Budapesten születtem és nőttem fel, igazi nagy, kályhameleg, sokoldalú polgárcsaládban, amelyben orvostól mérnökig, színésztől nyelvészig sokféle izgalmas személyiség élt, s közöttük teltek gyerekkorom évei: mindenki alkotott, olvasott vagy zenélt. Öcsém már négyévesen megtanult olvasni, én pedig nem szerettem volna lemaradni, így én másfél évvel idősebben, gyorsan követtem példáját. A zene rendkívül meghatározó volt számunkra. Édesapám, Molnár László zeneszerző és operakarmester, de családomban szinte mindenki játszott valamilyen hangszeren, akkor is, ha hivatása egészen más jellegű volt. Nálunk otthon krumplipucolás közben édesanyámmal madrigálokat énekeltünk, később, kamasz koromban az öcsém gitározott nekem, amíg én ebéd után elmosogattam. Talán éppen ezért nem véletlen, hogy engem a Bajza utcai Ének- és Zenetagozatú Általános Iskolába írattak be, ahol nyolc évig zongoráztam is. Zongoratanárnőm, Gyöngyi néni a Magyarországon élő lengyel költő, Sutarski Konrád felesége volt, érzékeny, finom lélek. Fontosak voltak a vele töltött órák számomra. 
      A vágy, hogy milyen jó lenne szép verseket írni, hétéves korom körül fogalmazódott meg bennem, amikor egy Mikulásra kapott Lorca-kötet, a Két esti Hold verseit olvastam, melyeknek szépsége teljesen elbűvölt: a csodás andalúz tájak, a narancsligetek, szép lányok és lovasok között éltem a versek olvasása közben.
 Később a Berzsenyi Dániel Gimnáziumba jártam, csupa meghatározó tanáregyéniség tanított ott, akik maguk is írtak, fordítottak a tanítás mellett, és teljes mértékben támogatták a diákok tehetségének kibontakozását. Több együttes működött a gimnáziumban, például a Gyorsuló Idő, melynek koncertjein a számok közben felolvastam a verseimet, volt iskolaújság, ahová – mivel a szerkesztőség (például Babarczy Eszter) komolyan vette a minőség szempontját – csak jó írások kerülhettek be. Itt jelentek meg első verseim is. Mert akkor már jó ideje írtam, belső szükséglet volt ez számomra körülbelül tízéves korom óta. 
      Első verseim kisebb szösszenetek voltak, versnek nevezhető verseket igazi folyóiratba negyedikes gimnazistaként küldtem el, a Mozgó Világ című irodalmi laphoz, ahol azok fél évvel később meg is jelentek. Addigra már magyar-könyvtár szakra jártam, ahol verstan-tanárommal, Vilcsek Bélával vívtunk nagy csatákat a kötött és kötetlen versformák tárgykörében, mígnem egy zárthelyi dolgozatra tudtom nélkül az én egyik megjelent versem formájának meghatározását adta fel dolgozatkérdésnek. Sose felejtem el a többiek döbbent és vidám arcát, valamint azt, hogy míg ők rájöttek a vers formájára (anapesztusi nyolcas volt), én, aki a verset írtam, nem. Jó lecke volt, hálás vagyok érte. A tanár úrral hosszabb kihagyás után, most újra kapcsolatba kerültem, a kötet szerkesztési munkálataiban nagy segítségemre volt.

-   …Melynek címe: KÜLÖNLÉT. Mitől „külön”?
-   Az ember, bármilyen szoros vagy meghitt kapcsolatai legyenek is, bizonyos értelemben mindig „külön” létezik, vagyis magába zárva, ami nem feltétlenül tragikus vagy szomorú, inkább tény. Nem magány, hanem szükséges „magunkban lét” a különlét.

A felvetőszált felvetik,
rendeződnek életek,
áldott szövők, áldott szövőkeret
a minta magába bújtat,
feledek jövőt és múltat,
nincs jelen, a szőnyegben vagyok jó helyen
szökve térből síkba át
örök rombuszok, körök,
szövök szövődöm szövülök.”
(Molnár Krisztina Rita:
A szőnyegminta megnyugtat)

-   A hét ciklust tartalmazó kötet – beteljesedésként maga is teljességet jelöl - talán legfilozofikusabb ciklusa a „Szőnyegminta megnyugtat” című.

-   A hét ciklust tartalmazó kötet – beteljesedésként maga is teljességet jelöl - talán legfilozofikusabb ciklusa a „Szőnyegminta megnyugtat” című. -   A szövés távoli álom. Egy istentiszteleten a pátyi templomban úgy esett be a fény az ablakon, hogy gyönyörű szőttesmintát rajzolt az ablak kazettáiból a templom mennyezetére. Akkor úgy éreztem, hogy ezt meg kell szőnöm egyszer. Utána napokig jártak a fejemben olyan szófoszlányok, mint „szavakat sző”, „álmokat sző”, amelyek ezt megerősítették bennem. Igaz, szőni nem tudok még, de eljön ennek is az ideje, ha valóban szőnöm kell majd.

 

-   Említene néhányat a gyakrabban használt ritmikus versformákból?  
-   A kötetben szerepelnek kötött versformák: szonett (Macskaság), nibelungizált alexandrin (Magdaléna énekelte volna), villanella (Duínói Villanella-féle), disztichon (Nagy majális van), dal (Song), valamint kevésbé kötött, de a forma emlékeit hordozó szabadabb versek is. Általában jambikus lejtésű alap fellelhető a verseimben, egyfajta lüktetés, ami miatt egy részük megzenésíthető. Ebben az évben többen is vállalkoztak erre. Például Péter Ogi, Török Ádám és most Fűri Anikó.

-   Ma sokan kétkedőek az irodalom, az olvasás, a könyvek tekintetében. A gyerekek nagy része,  mire kikerül az iskolapadból, alig tanul meg olvasni, a szülőknek pedig általában nincs idejük olvasni a gyerekeknek. Költő pedagógusként hogyan látja ezt? Mire jó ma az irodalom?
-   Az irodalom hitem szerint képes jobbá tenni az embert, képes nem csupán az általános műveltség megtanítására, hanem ami ennél sokkal lényegesebb, arra, hogy a személyiség árnyaltabb, önállóbb, finomabb legyen, mint nélküle lenne, képes arra, hogy gondolkodó és szeretni képes lények legyünk itt a földön.

Galgóczy Zsuzsa

Molnár Krisztina Rita Különlét című kötetét a PONT Kiadó adja ki a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, a Telkiben élő grafikusművész, Simonyi Cecília illusztrációival, Karafiáth Orsolya ajánló soraival. Szvetelszky Zsuzsanna az Írók Boltjában, a Liszt Ferenc téren november 4-én délután 16 órakor mutatja be a könyvet, ahol Fűri Anna és Záhonyi Enikő előadásában három vers dal formájában is elhangzik. Õk a budakeszi Nagy Gáspár Könyvtárban november 14-én 18 órakor rendezendő költői esten is közreműködnek majd.

        

 


Vissza