Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


A magyar gyerekek szolgálatában

Ki-kicsoda > Budakeszi

2006-05-01


Gábor Emesét már ismerhetik a budakeszi komolyzene rajongók. Aki járt nagyobb egyházi ünnepek alkalmával a Makkosi templomban, az megcsodálhatta kiművelt szoprán hangját a Gabrieli Kórus szólistájaként.  Gábor Emese azonban arról is ismert, hogy ő a Magyarok Világszövetségének épületében felállított első magyar Wass Albert szobor alkotója. Számos Wass Albert mesekönyvet illusztrált a Kráter Kiadónál,  két éve pedig a Táltos Könyvek Kiadó családi vállalkozás keretében ír és rajzol a magyar gyermekeknek, sőt a Budakeszi mesél rendezvénysorozat gyönyörű éneklő madár emblémája is az ő keze munkáját dicséri.

– Honnan ered Wass Albert iránti vonzalmad és milyen utakon jutottál el jelenlegi tevékenységedig?
– Még kamasz koromban kaptam egy könyvet a nagymamámtól, aminek A funtinelli boszorkány volt a címe. Annyira megtetszett, hogy elkezdtem kutatni Wass Albert többi könyve iránt, egészen addig, amíg ő lett a legkedvesebb és legnagyobbra tartott mai magyar íróm. Így készítettem el Wass Albert szobrát, s ennek kapcsán ismerkedtem meg a Kráter Kiadóval, ahol éppen illusztrátort kerestek, így jelenhetett meg több Wass Albert által írott mesekönyv az én rajzaimmal. Aztán egyszer csak a kisfiamnak könyvet akartam ajándékozni, s eszembe jutottak a gyerekkoromban nagymamámtól kapott leporellók. A könyvesboltok többségében azonban szomorú tapasztalatot szerezhettem: rájöttem, hogy ízléses, kisgyermekeknek írott könyv ma már kevés kapható a könyvesboltok polcain. Ezért hoztuk létre a Táltos Könyvek Kiadót 2004-ben és a következő évben már hét leporellót adtunk ki, amire nagyon büszkék vagyunk, hiszen egy-egy ilyen könyvecske kiadása nagy anyagi terheket és jelentős befektetést igényel, különösen kezdő vállalkozásoktól. Az első könyvünk a „Hogyan születtek a bárányfelhők” volt. A benne illusztrált verset én írtam a fiamnak. Valójában először egy mesét írtam, ami nagyon megtetszett neki, ezért úgy gondoltam, hogy átírom versbe is. A könyv sikerén felbuzdulva kiadtunk egy magyar népi altatókat összegyűjtő második könyvet is, majd jött a harmadik, a negyedik és a többi. Végül elkészítettem az illusztrációkat egyik nagy kedvencemhez, Arany János Családi köréhez is. Azért olyan kedves nekem ez a mű, mert már gyerekkoromban hallottam, és emlékszem arra a megnyugtató, varázslatos hangulatra, amit ez a vers keltett bennem. Nem véletlen, hogy Arany Jánost nagyon szeretik a kisgyermekek is, az én két és fél éves kisfiamnak is, minden nap el kellett mondani, míg saját maga meg nem tanulta kívülről. Tudatosan bevonom őt is a könyvtervezés és illusztrálás folyamatába, sőt kedves és értelmes kis tanácsait legtöbbször meg is fogadom. S csakúgy a szívemhez nőtt a Móra Ferenc nyomán készült Rege a csodaszarvasról című leporellóm is. Ezt a mesét szintén átdolgoztam verses formába, hogy ennek a korosztálynak érthetőbb és élvezhetőbb legyen.

Úgy tudom, hogy pedagógiai szemléltető rajzaidat a kisiskolásoknak szánt tankönyvek is felhasználják, számtalan tankönyvet illusztráltál a Tótágas Kiadónak, s ugyancsak a nagyobbaknak szántad a Püski Kiadó által megjelentetett rovásírás könyvedet, amelyből az iskola előtt álló gyerekek megtanulhatnak írni, olvasni őseink „nyelvén”.
– Igen, a Tótágas Kiadó felkérésére 1994 óta foglalkozom alsó tagozatos tankönyvek illusztrálásával, és ennek kapcsán jutott eszembe, hogy a mai olvasókönyvek teljesen megfeledkeznek eredeti írásunkról, a rovásírásról. Holott a latin ABC-t mindössze néhány száz éve használjuk, a magyarok rovó sámánjai, aranyasszonyai azonban évezredekig csak rovásjelekkel írtak. Tanúbizonyság erre a barlangok falán fennmaradt leletek, vagy a későbbi időkből származó székely kapuk. Ezek a jelek olyan világképet tükröznek, amelyre a mai embernek nagy szüksége lenne, éppen ezért az iskolákban először minden gyereknek ezeket az eredeti jeleket kellene megtanulni.

Hogyan dolgoztad ki a rovásírás tanítás módszerét?
– A módszer egyszerűbb, mint gondolnánk és ezért könnyen elsajátítható: néhány fontos szó van a gyermek életében, amit könnyen megjegyez. Ilyen a „Maci, mama, cipő, cica, citrom, alma, malom, anya, apa” stb. Ezeket a hasonló hangzókat ábrázoló írásjegyeket tartalmazó szavakat érdemes összekapcsolni a tanítás során. Ezzel a módszerrel érdekes jelösszefüggésekre lehet rátalálni. Vannak hangokat jelölő jelek és szavakat jelölő jelek. Az utóbbiakra példa a „cserény” jele, - talán már senki sem tudja, hogy a cserény létra alakú fából készült tárgy, amit kézi szállításra használtak. - vagy ilyen a „lyuk” és a többi. Ezekben a szavakban a jelek szinte teljesen megegyeznek az általuk ábrázolt dolog képével. Szót és hangzót jelölő jel a föld jele is, ami egy körbe rajzolt kereszt szinte minden szerves kultúrában. Így alakult ki a magyar rovásírás „F” jele is. Könyvem azért halad balról jobbra, mert a mai felnőttek és így a gyerekek is már ceruzával írnak és a könyvet is így lapozzák. A balkezeseknek az előszóban azt ajánlottam, hogy kezdjék úgy, ahogyan jólesik. Ebben nem vagyok egyedül, Varga Géza írástörténeti kutató szintén a balról jobbra történő haladási irányt javasolja a rovásírást tanulóknak. Nyári táborokban, ahol a gyerekek valóban a fába rónak, ott ez az irány természetszerűleg megfordul.

A Táltos Könyvek Kiadó felfedezett egy feledésbe merült magyar írót is, akit Pósa Lajosnak hívnak. Ki volt ő, és honnan származik az ötlet a századforduló gyermekirodalma hangulatának felébresztésére?
– Pósa Lajost ma már kevesen ismerik, pedig ő volt a magyar gyermekirodalom egyik megalapítója, szüleink iskoláskönyveit az ő rigmusai, versei gazdagították. 1850-ben született a Gömör - megyei Radnóton. Tanítónak tanult, de versein és meséin keresztül az ő nevelésükkel foglalkozott szinte egész életén át. Sokáig szerkesztőként Szegeden, majd Budapesten élt, itt gyűjtötte maga köré a korabeli irodalmi élet nagyjait Benedek Elektől kezdve Móra Ferencen át Kosztolányi Dezsőig és Babits Mihályig, akik sokat tanulhattak tőle és mind szeretett tanítómesterüknek vallották. Népszerű volt a zene világában is, hiszen Dankó Pistától Bartók Béláig találhatunk komponistákat, akik megzenésítették a műveit. Az ő tanulságos, nevelő értékű meséi, versei ihlettek arra, hogy sorozatban adjuk ki őket a mai gyermekek számára. A sorozat első darabja most jelent meg Állatmesék címmel. Felgyorsult világunkban válogatás nélkül, szinte kizárólag csak üzletei érdekek alapján áramlik be silány vagy értékes, de inkább romboló gyermekirodalom. Pósa Lajos már a XIX. században fellépett az ilyen tendenciák ellen, ezért az ő irodalma örök értékű erkölcsi értéket közvetít a gyermekek számára. Bízom benne, hogy könyvemet a mai gyerekek is ugyanolyan örömmel forgatják majd, mint ahogyan azt tette még gyermekként az én nagyszüleim korosztálya „Pósa bácsi” könyveinek lapjaival!

Galgóczy Zsuzsa
Fotó: Bánkuti Ákos

Gábor Emese képeit és könyveit bemutató, „Gyermekálom-mesefestmények” című kiállítás és vásár megnyitója a Budakeszi Erkel Ferenc Művelődési Házban május 8-án este hat órakor lesz és két héten át várja az érdeklődőket.


Vissza