Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Mesemondóverseny a Gyimesekben

Panoráma > Budakeszi

2015-10-13


Október 17-18-án programsorozat keretében rendezik meg Gyimesbükkön a II. Gyimes-völgyi mesemondó versenyt a magyar tannyelvű Dani Gergely Általános Iskolában a Magyar Művészeti Akadémia népművészeinek támogatásával. Kóka Rozália zsűrielnök így meséli el a verseny indulásának történetét:

Még a múlt év tavaszán történt. A gyimesbükki templomba menet egy vékonyka kislány sündörgött mellém, s megszólított:
- Még jő-e vaj egyszer ide?
- Jövök - feleltem határozottan.
- Hoz-e nekem vaj egy könyvet?
- Hozok - vágtam rá gondolkodás nélkül, s megkérdeztem a nevét. 
- Imeldának hívnak.
Bementünk a templomba.
- Kend mellé ülhetek-e?
- Igen! – mondtam, s letelepedtünk egy padba.

A mise alatt mellém simult, néha rám mosolygott, de tovább nem beszélhettünk, kezdődött a szentmise. Kifele jövet odafutott az édesanyjához, egy feketeruhás, megtört fiatalasszonyhoz, s örömmel újságolta neki, hogy ez az asszony - már mint én - hoz neki mesekönyvet. Elköszöntünk, elmentében még vissza-visszafordult és integetett. Előző nap az iskolájukban meséltem, a műsor végén egy találós kérdés megfejtéséért egy könyvecskét ajándékoztam egy fiúnak.

Pünkösdkor utaztam ismét Gyimesbe. Alig hogy kiszálltam a kocsiból, Imelda futott felém és megkérdezte:
- Hozott-e könyvet?
- Nem hoztam kicsim, nagyon sok dolgom volt, de legközelebb hozok!

Láttam csalódott kis arcán, hogy hiszi is, meg nem is. Nagyon szégyelltem magamat. Néhány nap alatt sok mindent megtudtam a gyimesbükki gyerekek életéről, az anyanyelv használat nehézségeiről. Nagyon kevés gyereknek van a tankönyvein kívül más magyar nyelvű olvasnivalója. Nagy elhatározást tettem: legközelebb hozok minden gyereknek egy szép mesekönyvet. A kezükbe adom, nem egy üveges szekrénybe kirakati tárgynak! 

Hazatérve gyűjteni kezdtem a mesekönyveket. Barátok, ismerősök öl számra hordták hozzám a gyermekeik által kinőtt vagy megunt könyveket. Ilyent is-olyant is! Mindet kézbevettem, mindbe beleolvastam, megjavítgattam a szakadásokat, újakat is vettem, hogy meglegyen a háromszáz. Októberben, amikor úgyis arra felé volt dolgom, a Lakatos Demeter Csángó Magyar Kulturális Egyesület kifuvarozott engem a könyvekkel egyetemben.

Amikor kicsengettek, kinyíltak a tanterem ajtók, kitódultak a gyerekek, én néhány segítővel a könyves dobozokat hordtam az iskola aulájába. Egyszer csak Imelda ölelt át:
- Hozott-e nekem könyvet?
- Hoztam, gyere, nézd meg!

Leírhatatlan volt a gyerekek öröme.  Barátaim szemében könnyek csillogtak és talán ők is arra gondoltak, amire én. Nem hagyhatjuk ezeket a gyerekeket magukra! Éppen akkoriban készült az új könyvem: a Mátyás király neve napja. Felajánlottam Nagy-Galaczi Hajnal igazgatónőnek, hogy kiküldöm a kéziratot, rendezzenek mesemondó versenyt Mátyás nap táján, s én eljövök zsűrizni.

Hamarosan örvendező levelet kaptam: meghirdették a Gyimes-völgyi Mátyás király mesemondó versenyt, kitűzték az időpontot, tizennégy iskola nevezett be három megyéből. Ezekből mindösszesen három iskola magyar tannyelvű! Jelentkeztek a háromszéki Esztelnekről, a moldvai Pusztinából és az összes gyimesi iskolából, összesen 106 mesemondó tanulja már az örök értékű, szépségű meséket Mátyás királyról. Megszeppentem a hír hallatán. Volt mindösszesen 40 ezer forintom, amit a Lakatos Demeter Egyesület ajánlott fel a díjakra.

A boldogságos könyvosztást még annak idején eldicsekedtem a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozatának ülésén.  A társaim megszavaztak ötszázezer forintot. Sőt még hirtelenjében saját pénzükből összeadtak hatvanezret. Rohamosan közeledett az idő, Mátyás király neve napja, és én a harkányi kórházban vesztegeltem hosszú három hétig. Egyáltalán nem láttam a megoldást. Stoller Antal tagozati társam, a Vitézi Ének Alapítvány vezetője sietett a segítségemre. Megszervezte a kiutazásunkat egy remek Ford mikrobusszal, megelőlegezte a szükséges pénzt, segített az ajándékkönyvek begyűjtésében. Szép új könyveket kaptam ajándékba is, kedvezményesen is, a Fekete Sas Kiadótól és a Pillangó Kiadótól.  Barátaim, ismerőseim mind nekem gyűjtötték a szép, megkímélt használt mesekönyveket. Tizenegy rangos zsűri tagot is sikerült verbuválnom magam mellé, itthoni és erdélyi szakemberekből.  Dr. Bolváry Gyula, Halász Péter, Dr. Kiss-Tampu Tatiana, Zubkóné Fekete Zsuzsanna, Stoller Antal, Mirk László és Mirk Lászlóné csíkszeredai tanárok, Antal Tibor, Fábián Éva, Sebestyén István és Málnási Demeter, kósteleki plébános úr is beugrott a megbetegedett Salamon József plébános úr helyett.

Már csak az oklevelek és az emléklapok hiányoztak a boldogságomhoz. Az érdi Milton és Média Kft. vállalta és elkészítette a gyönyörű lapokat. Fizetségül csekély, jelképes összeget kértek és sok sikert kívántak. Akkor igazán megrendültem. Milyen jók az emberek!

Február 21-én reggel a gyimesbükki Dani Gergely Általános Iskolába gyönyörű népviseletbe öltözött gyerekek sereglettek, pedagógusokkal, szülőkkel. Olyan volt az iskola, mint egy méhkas. Tizenketten négyfelé oszlottunk, s egy-egy tanteremben megkezdtük a gyerekek meghallgatását. Én a 7-8. osztályosokhoz kerültem. Megvallom, sokféle aggályom volt a mesemondás színvonalát illetően. Tévedtem. Csodálatos volt! A gyerekek zöme nagyon szépen, ízesen és tisztán beszél. Átélten, örömmel, a hallgatóság számára élvezetesen meséltek valamennyien. Huszonnyolc helyezést adtunk ki. A négy első helyezett kimondottan nagyon tehetséges, a gálaműsoron mi zsűritagok is elragadtatva hallgattuk egymás „győzteseit”. Népművész társaink, Fábián Éva mesemondó, népdalénekes, Sebestyén István, a Népművészet Mestere, Antal Tibor népdalénekes, Nyisztor Ilona népdalénekes, és két moldvai vendég mesemondó, valamint jómagam is felléptünk a gyerekekkel.   

Hosszú az út Gyimestől Budapestig, egész úton lelkendeztünk, hogy milyen nagyszerű, csodálatos volt. Nagy-Galaczi Hajnal igazgatónő búcsúzáskor azzal fejezte be köszönetét, hogy jövőre is visszavárnak bennünket, és akkor gyimesi népmesékkel versenyezzenek a gyerekek.

Nem tettem könnyelmű ígéretet, de elhatároztam, hogy mindent megteszek, hogy jövőre is találjak "jóembereket!"

Kóka Rozália mesemondó
a Népművészet Mestere
a Magyar Művészeti Akadémia tagja

2015. február 21.

Október 17-én rendezik Gyimesbükkön a II. Gyimes-völgyi mesemondó versenyt. A két napos rendezvény-sorozat részletes programja ide kattintva elérhető!



Vissza