Budakesziek találkozója Menzingenben
Panoráma > Budakeszi
2015-07-29
Hosszú szünet után július 18-án újra összejött egy közel húszfős budakeszi társaság Menzingenben, ezúttal nem az évtizedeken át megszokott, a Budakesser Gemeinschaft szervezte találkozóról volt szó, hanem Geszler Marika, Kovács Annus és Pable Jóska szervezte "kiscsoportos" összejövetelről.
Az ötlet onnan indult, hogy a tagok egyre idősebbek és nehezen jutnak el a távoli Neckarsulmba. A menzingeni kis csoport már jónéhány éve hűségesen összejár, bár itt is érezni a kegyetlenül múló időt, hiszen egyre kevesebben tudnak eljönni, ha nincs éppen lehetőségük, hogy valakit megkérjenek. Hetven évvel ezelőtt a nehezebb anyagi körülmények ellenére sem jelentett akadályt a távolság, ha a kitelepített budakesziek találkozójáról volt szó. Míg nem volt autójuk addig vonattal, távolsági buszokkal, motorkerékpárral, ha közelebb laktak, kerékpárral, de megoldották az utazást. Amikor már jobban ment a soruk, akkor autóval könnyen elérhették a találkozók színhelyeit.
A helyi sportcentrum éttermének finom főztje után nem kellett sokáig várni, míg valaki rá nem zendített az első nótára. Bár ott volt Geszler Marci is, de csak később vette elő a tangóharmonikáját, így kezdetben hangszeres kíséret nélkül hangzottak el a dalok. A legszebb hangja Holl Jakabnak van, akinek elhozta Geszler Marika egy dalnak a szövegét:
Süvít a szélvész/ Zúg az erdő/ Sárga lombját hullatja/ Felszáll a sóhaj/ Dalos madár a bús erdőt siratja...
Geszler Marci és Marika
Természetesen beszáltak ebbe a spontán kis kórusba többen is, akik ismerték. Holl Jaksi váltig állította, hogy ezt a dalt ő csak Budakeszin hallotta énekelni, máshol sehol. A Budakeszi Hagyományőrző Kör vegyes karának CD-jén is megtalálható (a tizenkettedik a sorban) ez a dal. Később Geszler Marci rázendített a tőle megszokott, lendületes, kihangsúlyozott ritmusvilágú tangóharmonika játékára. Remek zenei hátteret adott váltakozva a magyar és német énekekhez és a beszélgetéshez. Csodás, hogy a kiűzetésük után lassan hét évtizeddel is még így tudnak magyarul, és hogy az akkori szörnyűségek ellenére ilyen nosztalgiával gondolnak még mindig vissza a szeretett szülőhazájukra.
Albrecht György
Philippsburg
