Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Roma caput mundi

Panoráma > Budakeszi

2015-06-30


Régi mondás: Róma a világ fővárosa. Ezt igazolja sok más mellett a turisták szüntelen áradata is. Akinek van szerencséje eljutni ide, az megérzi a Város egyedülálló hangulatát és vonzását. Ezt tapasztalta meg a Prohászka gimnázium latintanára, Bednárik György, aki tavaly nyáron Erasmus+ pályázat révén olaszul tanulhatott itt a Tempus Közalapítvány támogatásával.

A Torre di Babele (Bábel tornya) nyelviskolában eltöltött időszakról Bednárik Gyögy így számol be:

  

                    Városkapu
"A rengeteg műemlékkel együtt is Róma élő és lüktető, eleven hely, amelynek megvannak a maga súlyos gondjai: piszok és ürülék az utcákon, zsúfolt járművek, ahol figyelni kell az ügyes zsebtolvajokra, a hajléktalanok és bevándorlók tömegei, a turistákat kihasználó szélhámosok, az ezernyi illegális árus a sok bóvlival, a nagy hőség, az óriási forgalom, a gyakori sztrájkok, a korrupt politikusok... És mégis …  Róma egyik csodája, hogy páratlan harmóniában található itt a kétezer éves ókor, a néhány száz éves reneszánsz és barokk, valamint a modern metropolisz.  Bármerre mégy, a történelembe botlasz: itt harcoltak a gladiátorok, és korábban itt állt Nero császár pazarlóan fényűző Aranypalotája;  itt, a Circus Maximusban száguldoztak hajdanán a versenykocsik, és nem messze tőle a Santa Sabina templomot arra a házra építették, amelyben Szent Péter és Szent Pál is vendégeskedett; ezen a kapu vonultak ki a Fabiusok, hogy védjék a hazájukat – mind a háromszázhatan elestek; itt, a Palatinuson építettek palotát az előkelő emberek, és itt állt Domitianus stadionja, a mai Piazza Navona helyén. A sok különféle művész között most éppen egy öreg bácsika „énekel” playbackről régi olasz slágereket. A Campo dei fiorin minden nap van piac, és a tér közepén ott áll Giordano Bruno szobra, épp azon a helyen, ahol 1600-ban megégették. De a Forum Romanum közepén is eszünkbe jut az isteni Julius templománál, hogy itt hamvasztották el  a később istenné avatott  Caesart. Hány diadalmenet vonult itt végig, ahol azért az ünneplők között a legyőzötteket is végighurcolták, és közülük az előkelőbbeket mindjárt ki is végezték (ezt a szégyent akarta elkerülni az öngyilkos Kleopátra).

Í
                      Via Appia
me, a Piazza del Popolo, a hajdani Róma északi  kapuja helyén: Magyarországról jövet is itt léptek a Városba; itt temették el Nerot, és a sírján nőtt diófát az állandó kísértetjárás miatt vágták ki utóbb;  tőle nem messze lakott Goethe, aki szerelmes volt Rómába, akárcsak Stendhal, Shelley és Byron. Déli  irányban pedig a Via Appia, „Az utak királynője”, amelyet kellemes villák és ókori sírok szegélyeznek, és helyenként meghagyták a kétezer évesnél is régebbi köveket.

A számtalan nevezetességhez millió turista járul, köztük feltűnően sok kínai, japán és német. Az egyik este például  a Spanyol lépcsőt teljesen ellepik a németek, de el se fér mind, ugyanis 50 ezren jöttek el egy ministránskirándulás keretében (ez meg a német szervezés csodája).  A Trevi-kút száraz, mert éppen felújítják, de a hivatal nagylelkűen továbbra is engedélyezte a pénzérmék bedobását a betonra.

                             Tivoli
Aztán, ha fárasztó már a nagy nyüzsgés, akkor elég csak befordulni egy mellékutcába, ahol a csönd fogad meg néhány járókelő és a hétköznapi Róma. Nagyobb kirándulásra pedig ott van a tengerparti Ostia  vagy a csodálatos Assisi, esetleg Orvieto vagy Tivoli, az Este család villájával. A falon emléktábla jelzi, hogy évekig élt és dolgozott itt Liszt Ferenc: élményeiből  írta „A Villa d’Este szökőkútjai” című művét.

Róma gazdagsága szinte kimeríthetetlen, így  inkább csak abbahagyom, nem pedig befejezem az írást. Maga a város önérzetes  és büszke a múltjára: tisztelettel elfogadja  a turistákat, várja is őket, de nem udvarol  nekik, hanem éli a saját életét. Nyilván még nagyon sokáig, mert ahogy a VIII. században írta Beda Venerabilis: „Amíg a Colosseum áll, állni fog Róma, ha elpusztul, elpusztul Róma és a világ is.”


Vissza